Festő műhely részlet. női arcképet formázó ecsettartóval.

Vannak reggelek, amelyek már az első pillanatban más illatúak. Nem a sietős készülődésről, hanem az előttem álló feladatokról szólnak. Ezek a kedvenc napjaim: amikor otthon vagyok, és pontosan tudom, hogy a következő órákban teljesen átadhatom magam a festésnek.

Szeretem a  reggeli fényekben fürdő műhely illatát.  Szeretem hogy  terpentinszag keveredik a füstölő illatával.  Ahogy szeretem a kis üvegekben  pihenő ecsetek,vagy a  polcokon sorakozó akril tubusok színes várakozását . 

Ilyenkor még nem nyúlok az ecsetért. Csak állok a gőzölgő kávémmal a kezemben, és nézem a vásznat. Figyelem, hogyan kelnek életre a formák a korai fényben, és hol kívánja a kép  a folytatást. Csak nézem a vonalakat, várom azt a belső szikrát, ami megmondja, melyik tubus után nyúljak Csak a tiszta alkotás öröme, ami előtt ott áll még az egész nap.

Terpentinszag, egy csésze kávé és a korai napfényben fürdő vászon. Egy lassú reggel a műteremben, amikor minden a tiszta alkotás öröméről szól.

Hozzászólások:

Vélemény, hozzászólás?