Van valami különös csend a műhelyben, amikor egy festmény elkészül.
A festőszer illata még ott lebeg a levegőben, az ecsetek már pihennek, de a vásznon tovább él az utca zaja. Egy pozsonyi pillanat költözött a műterembe — macskakövek, fények, régi házfalak és egy város halk lüktetése.
A kép ihletét egy pár évvel ezelőtti kirándulás adta, amikor bejártuk Pozsony utcáit. Van az óvárosnak egy egészen különleges, csendes szeglete a Klarisszák temploma mellett, ami azonnal megragadott. Az omladozó vakolatú falak patinája, a szűk utca textúrája és a háttérben, a háztetők fölé magasodó vár látványa olyan tökéletes kompozícióba foglalta, keretezte be ezt a látványt, hogy a részlet azonnal a gondolataimba égett.
Ez a festmény még 2021-ben készült el — a szignóm mellett a dátum is ott őrzi ennek a munkának az idejét.
Az akkori séták során több olyan rejtett zugot és fény-árnyék játékot is skicceltem vagy fotóztam a környéken, ami azóta is vászonra kívánkozik. Úgy érzem, ez a kép csak a kezdete egy hosszabb, Pozsony hangulatát megidéző sorozatnak.




Vélemény, hozzászólás?