Kalligrafia workshop asztali hangulatkép: tus, tustartó, dörzskő

Egy kedves ismerősöm lassan, szinte észrevétlenül hozta be az életembe a japán kultúra iránti vonzalmat. Egy napon azzal hívott fel: lenne-e kedvem elkísérni őt egy japán kalligráfia-workshopra? Nagyon megörültem a meghívásnak. Nem azért, mert elhatároztam, hogy mostantól kalligrafikus betűket fogok írni. Egyszerűen csak jólesett a gondolat, hogy kipróbálhatok valami újat. A japán kalligráfia, a shodō (書道) ugyanis sokkal több, mint tussal festeni a papírra. Úgy tartják, ez „az írás útja” . Egy meditatív, belső utazás, ahol a vonalak tisztasága a lélek pillanatnyi békéjét tükrözi vissza.

Hogyan zajlik egy japán kalligráfia workshop?

Amikor leültem az asztalhoz, különös, ünnepélyes csend fogadott. Előttem sorakozott a Bunbōshihó (文房四宝), azaz az írástudók négy kincse.

A szertartás a tus elkészítésével kezdődött. Kész tintát is kaptunk, de magát a tintakészitést is kipróbálattuk: egy kevés vizet öntöttünk a szuzuri nevű dörzskő mélyedésébe, majd koromból és ragasztóból préselt szilárd tusrudat, a szumit vettük kézbe. Ahogy a rudat a kőhöz dörzsöltem, a szoba levegőjét lassan átjárta a tus jellegzetes, földes illata. A körkörös, monoton mozdulatok ritmusára a gondolataim is elkezdtek elcsendesedni. A víz lassan sűrű, mélyfekete éjszakává változott.

Aztán ott volt még a testesebb lószőrecset (fude), amely puha, mégis határozott tartásával várta a hogy kézbe vegyem, és a hansi, a törékeny, selymes tapintású rizspapír.

A testtartás szerepe, és a visszafordíthatatlan vonás

A shodō nem az ujjak játéka, a mozdulat a test mélyéből, a súlypontból indul. Egyenes gerinccel, laza vállakkal ültem. Mindkét lábam a talajon, miközben a szabad kezem finoman óvta a papír szélét. Az ecsetet teljesen függőlegesen, kellett tartani a papírhoz képest, egy laza, háromujjas fogással, miközben a tenyér belül üres maradt.

A kalligráfia legszebb, egyben legfélelmetesebb törvénye a megismételhetetlenség. Nincs radír, nincs javítás, nincs utólagos retusálás. Ha az ecset egyszer hozzáért a rizspapírhoz, a nyom ott marad. Minden vonás egyetlen, tiszta lélegzetvétel. Meg kellett tanulnom bízni a mozdulataimban. Próbáltuk papirra vetni a pontokat, a lezárást, a vízszintes vonalak ringását és az elvékonyodó, söprő mozdulatok szabadságát, ahol az ecset úgy hagyja el a papírt, mint egy felszálló madár.

keiko japán kalligrafiai workshop  bemutató

A bizonytalanságtól az aranykeretig

A workshopon a vidámság szavával barátkoztunk. A gyakorlásunk egyfajta belső érési folyamat volt, amelyet a papírok változása is kísért.

  • Selymes papír: Ezen tettük meg az első, bizonytalan mozdulatokat, ismerkedve a tus és az ecset dinamikájával, a helyes kéztartással, keresve az egyensúlyt a tus sűrűsége és a kéz nyomása között.
  • Tradicionális rizspapír: Itt a vonásaink már bátrabbá, lélegzőbbé váltak, ahogy a papír rostjai magukba szívták a fekete tintát.
  • Aranykeretes karton: Végül mindenki kapott egy szép, kemény, aranykeretes kartont, hogy rávezessük azt az egyetlen, megismételhetetlen formát, ami addigra megszületett bennünk.

Amikor a szó képpé válik. Mit jelent a vidámság japán írásjele?

Ezen a napon értettem meg igazán, hogy a japán kandzsik nem elvont betűk, függőleges, és vízszintes vonalak tömkelege, hanem kőbe vésett történetek, szimbólumok összesége.

A vidámság japán irásjelének (kandzsi) jelentése: A jel mögött egy gyönyörű látomás rejtőzik. Egy fát ábrázol, amely felett csengettyűk vagy dobok ritmusa vibrál, a fa ágai között pedig könnyű szalagokat fúj a szél. Olyan volt, mintha a lószőr ecsettel nem is egy szót írtam volna le, hanem ezt a szélfútta, zenélő fát keltettem volna életre a papíron. Izgalmas volt látni, ahogy ez a kép megelevenedik a kezem alatt.

workshop -japán kalligráfia- boldogság szava japán papíron.

Kipróbálni a világot – célok nélkül

Később meséltem valakinek erről a néhány óráról. Megkérdezte: „Minek akarod te ezt megtanulni?”

A kérdés elgondolkodtatott. Mert valójában nem akartam megtanulni a szó gyakorlati értelmében. Nem akartam új karriert, nem akartam kiállítást, és nem akartam hasznot belőle. Egyszerűen csak át akartam magam, adni egy új élménynek.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy minden perccel elszámoljunk önmagunknak. Hogy minden hobbiból profitot, mérhető sikert vagy kézzelfogható készséget kovácsoljunk. De a világ nemcsak célokból áll. Néha kell egy délután, ami nem szól semmi másról, csak egy puha ecsetről, az illatos tusról és a papíron szétfutó feketeségről. A végén nem egy bizonyítvány maradt velem, hanem egy emlék, egy elcsendesedett elme, és a megnyugtató érzés: jó volt jelen lenni.

Különös, de azóta, hogy az ecset megérintette a papírt, mintha a világ is kinyílt volna körülöttem. Hirtelen mindenhol Japánt látom, mintha a sors apró jelzőfényeket gyújtott volna a mindennapokban. Észreveszem az őszi levelek vöröses táncát, a momidzsigarit. Elmegyek a Lengyel Intézet mellett, és a szemem azonnal megakad a kirakat nagy üvegablakán: japán kiállítás plakátja hívogat, amit máskor talán észre sem vettem volna. Hazaérek, és a fiamék a jövő heti ázsiai utazásukra csomagolnak, miközben a lányom a nappaliban a barátai kinti útibeszámolóit nézegeti… természetesen Japánból.

Talán nem a világ változott meg, hanem az érzékelésem. A shodō megtanított egy kicsit másképp nézni. Lassabban, nyitottabban. Észrevenni a mintákat a zajban. És ez a megváltozott figyelem a legnagyobb ajándék, amit azon a délelőttön kaptam.


Kedvet kaptál a lecsendesedéshez?
Én a keikojapan.hu/workshop/kalligrafia workshopján tapasztalhattam meg ezt a különleges hangulatot. Ha szeretnél egy délutánra te is elmerülni ebben a meditatív világban, látogass el az oldalukra, ahol megtalálod a következő alkalmak részleteit.

Hozzászólások:

  1. TeklaHuszar avatar
    TeklaHuszar

    Hú, de jó lehetett! Más kultúrákba bepillantani, utazni, nyelveket tanulni mind segítenek kiszakadni a kereteinkből, hogy tágabban lássuk a világot.

    Kedvelik 1 személy

  2. Bogart avatar

    Igen, így van ! Ez csak egy pici szelete volt ennek a kúltúrának, de ahhoz elég hogy felkeltse az érdeklődésemet. 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?