Japánban a tavaszi cseresznyevirágzás mellett az ősz színei is különleges időszakot jelentenek. A japánok ezt az őszi lombnézést momijigari-nak (紅葉狩り) nevezik, ami szó szerint „őszi falevél-vadászatot” jelent. Ilyenkor útra kelnek, hogy megkeressék és megcsodálják a természet legszebb színeit. Magát az őszi lombszíneződést kōyō-nak hívják.
Ma én is elindultam a saját kis levélvadászatomra, és nem is kellett messzire mennem. A Városligetben, a Néprajzi Múzeum két oldalán, lenyűgöző vörös juharfák állnak. Az épület keresztszemes hímzést idéző fémburkolata és a juharok finoman csipkézett, lángoló vörös levelei egészen különleges látványt nyújtanak együtt. A geometrikus minták és a természet szabad formái, a fém és a levelek, a szürke és a vörös találkozása szinte festői kompozícióvá áll össze.






A momijigari mögött ott rejlik egy különleges japán esztétikai érzékenység, a mono no aware (物の哀れ): a dolgok múlandóságának csendes, olykor melankolikus szépsége. Az őszi levelek talán éppen azért olyan különlegesek, mert tudjuk, hogy ez a ragyogás nem tart örökké. Néhány hét, és a vörös lombok lehullanak.
A levélvadászat számomra is erről szól: megállni egy pillanatra a város rohanásában, és igazán észrevenni azt, ami éppen most szép.






Hazafelé még egy apró meglepetés várt rám. A zebrán lépkedve, a szürke aszfalton megpillantottam egyetlen, vakítóan sárga ginkgolevelet. El is gondolkodtam, vajon honnan kerülhetett oda, hiszen fa nem volt a közelben.
Japánban a ginkgo az ősz másik jellegzetes szimbóluma a juhar mellett. Míg a juharok vörösbe öltöztetik a tájat, a ginkgók aranysárga levelei szinte szőnyegként borítják be az utcákat. Nekem ma ebből az aranyból jutott egyetlen levél – éppen ott, ahol a legkevésbé számítottam rá.
Talán ez a levélvadászat legjobb része: nemcsak azokat a színeket találjuk meg, amelyeket keresünk, hanem azokat is, amelyek váratlanul akadnak az utunkba.
Te észrevetted már az ősz legszebb színeit a városban? Hol találhatók a kedvenc őszi fáid?



Vélemény, hozzászólás?